2017. január 27., péntek

MAKACS KLUB 2017.02.03.


Kedves Lányok!

Egy hét múlva,februárban ismét Makacs Klubba várlak benneteket!
Február 3-án 9:30-tól 11-ig a Szentcsalád Plébánia emeleti könyvtárszobájában, ahogy mindig.

Hozzatok papucsot, mamuszt, pótzoknit, ami kényelmes, magatoknak és a babátoknak is, mert hideg lehet a padló.

A könyvtár ugyanúgy működik, ha keresel könyvet, beszéljük meg, mert lehet hogy meg is van.
Ha van nálad könyvtári könyv(ha Rékáé, azt is visszahozhatod) kérlek, hozd vissza.
Babahordozással kapcsolatban is kereshetsz, a klub előtt 9-9.30-ig és a klub után 11-12-ig ingyenes tanácsadással várlak szeretettel!Ha szeretnél jönni, előtte keress meg bátran valamelyik elérhetőségemen és egyeztessünk. :)
 

Témánk:

"Mit mondanál várandós barátnődnek, hogyan készüljön a szoptatásra?"


A téma azért különleges számomra, mert annyira jó lett volna, ha anno van egy tapasztalt barátnő, segítő, aki elmndja, hogy mire figyeljek, mi a fontos, hogyan kezdjem az első időszakban a szoptatást.

Gyertek és mondjátok el, saját tapasztalataitokat!!

Hozhattok egészséges rágcsálnivalót, mert bátorítom a klubban tízóraizást, ha van kedved, lehetőséged, szállj be te is egy kis gyümölccsel például, én mindenképp viszek valamit, amit szeretnek a gyerekek.


Szép hétvégét, szeretettel:

Regina
Ügyfélszolgálat és Kapcsolattartás
Magánút Kft.
6000 Kecskemét, Ferencsik J. u.10.
Tel: +36304287838
E-mail: butkane.regina@gmail.com
hordozotar.hu

2016. december 25., vasárnap

Szülés, kert, munkagép - egy fájdalmas élmény, amiben minden mindennel összefügg

Egy nagy munkagép dolgozott nemrég a kertünkben. Kellett volna neki még egy kis hely, mondták az emberek, hogy lehet, hogy útban lesz egy fácskám. Pár éve nevelgetem, nem véletlenül ültettem a kapu mellé, féltettem. Felvetettem nekik, hogy biztos találnak rá tapasztalt szakemberként megoldást, hogy csak 10 centivel arrébb álljanak, és akkor már nem lesz útban a fa. Nem álltak arrébb, de megoldották. Közben a nagy gép túloldalán egy kis bokromra pakolták a gép talpait alátámasztó léceket. Nagyon mérges lettem, számon kértem a főnökön, hogy ezt mégis hogy képzelték. Miért volt erre szükség?
Ezeket mondta:
1. Első a biztonság, ő nem kockáztatja, hogy a gép felboruljon, nem lehet egy (10 méteres) géppel 10 centivel odébb állni.
2. Ő már így is szívességet tett, hogy ilyen rossz terepre bejött a gépével, örüljek, hogy elvégzi a munkát.
3. Mit számít az a bokor, hoz ő ugyanilyet helyette.
Azt feleltem neki, hogy jólesett volna, ha emberszámba vesz, és mielőtt megcsinálja ezt a "manővert", megkérdez, mert ez az én kertem, ezek az én növényeim.
Erre tudjátok, mi volt a válasz? Hogy megkérdezhetett volna, de minek, mert csak összevesztünk volna, ugyanis ő úgyis így csinálta volna, bármit mondok. Ehhez ő ért, mindegy neki az én magán szempontom.
Valamikor közben az villant be, hogy ez olyan szülészorvosos... gondolj a traumatikus szülések általad ismert (hallott vagy megélt) történeteire... első a biztonság, a beavatkozásra úgy és akkor van szükség, ahogyan azt ő jónak látja, egyébként is érezd magad megtisztelve, hogy foglalkozik az ügyeddel, és azért nem egyeztet, mert úgyis ő a kompetens egyedül, felesleges veszekedni, vitatkozni, csak úgy történhetnek a dolgok, ahogyan ő eldönti.
És utána arra gondoltam, hogy hány meg hány szakmában él, létezik és virul ugyanaz a hozzáállás, amit a háborítatlan, természetes szülés hívei nehezményeznek. Hány olyan szakemberrel lehet kórházon kívül is összefutni, aki megmagyarázza, hogy ami kívülről az ő kényelmét és rutinját megtámogató intézkedésnek tűnik, az valójában racionális szükségszerűség, és köszönd meg.
És vajon én a saját szakmámban milyen vagyok? Képes vagyok-e az "ügyfélre" hangolódva rugalmas lenni, és tisztelettel fordulok-e a másik felé?
És aki olyan, mint ez a gépes ember, az hogyan reagálja le, amikor pl. az unokája születésénél hozzá hasonlóan jár el az orvos? Zavarja-e?
Ezer kérdés fogalmazódott meg bennem, és nem bírtam nem észrevenni a szülés párhuzamát. Az, hogy a kertemről és kapukról volt szó benne, amin ajtóstól rontottak be és ki, már csak hab a tortán az analógiában.
Ja, mert a végén a kertből kifelé beakadt a gép a kapuszárnyba, és oszlopostól kitörte az egészet.

2016. december 2., péntek

A változás szele

Nagyon fúj ma a szél, és a mai Makacs Klubból lám, el is fújt valakit. Engem.
Januártól Regina egyedül vezeti a klubot. Úgy éreztem, az én életem most másfelé kanyarodik, így teljesen az ő gondjaira bíztam az összejöveteleket.
(Fotó: MorgueFile)
Boldog anyaságot mindannyiótoknak! Köszönöm a ma kapott dobozt, benne az üzeneteitekkel, nagyon meghatottatok vele.
Jó volt veletek lenni. Január első péntekén pedig nehogy elfelejtsetek felsétálni a könyvtárszobába! ;)
Ölelés: Réka

2016. augusztus 19., péntek

Őszi makacsság

Közeleg a szeptember, és éreztük, hogy a körmünkre ég a dolog: nem írtuk még ki az őszi klubos témáinkat. Pedig beszélgettünk róla, kaptunk a csoporttól javaslatokat, de a nyár, mint egy örvény, elkapott bennünket. Már érezzük, hogy csitul, és ki fog köpni bennünket a partra, ahol óvoda van, és iskola, és falevelek és gyerekmentes munkaórák és az emlékek elégedett rendezgetése... ez a kép például 9 évvel ezelőtti nyári emlékem... Annamari, azóta is hálás vagyok a scrapért. D-nek pedig a fotóért.
Szóval - bár egyébként már most finom illata van a lehullott, sárga nyárfaleveleknek, szóval nem várok igazán éles váltást szeptember elsején - ezekre a témákra készülünk, és ezekre az időpontokra:

2016. szeptember 2.: Anyaság, nőiség: egymás segítői vagy háttérbe szorítói? Kiteljesedhetnek együtt? Nálad? (Kötetlen beszélgetés arról, te hogyan érzed jól magad nőként gyermekek mellett. Hiányérzeted van? Kikerekedett a világod? Amellett, hogy a gondolataid, tapasztalataid ajándékot jelenthetnek a többieknek, és az ő szavaik neked, elhozhatod azokat az otthonodban fellelhető apró dolgokat, amelyeket már nem használsz, de szépek, használhatók, és valaki másnak örömet okozhatnak. Szóljon ez most rólunk, ha van kedved ehhez a csereberéhez, ne gyerekholmikban gondolkodj. Sütiformácskák, fülbevalók, könyvek, magazinok... engedd el, ami téged már nem épít, és ajándékozd el, hogy valaki más töltődjön belőle. + Töltődj te is mások apróságaiból.)
2016. október 7.: Hiszti, dac, korlátok, nevelés
2016. november 4.: Egészséges táplálkozás mint az anyatejes táplálás folytatása - és mi van, ha mentesen kell enni?
2016. december 2.: Az alvás és a szoptatás összefüggései - hallottál már a "szoptalvásról" (breastsleeping)?

2016. április 12., kedd

Ítélkezésmentesen, elfogadással

"Szülőként úgy érezzük, egy csomó dologban jogunk van véleményt formálni. Én például előszeretettel kötözködöm, ha azt látom, hogy gyerekek chipsen, ropin és efféléken élnek. Elképzelhető, hogy az anya hetek óta nem alszik, alaposan megfázott vagy zűrös hete van - mindezekről én persze nem tudok. Ráadásul a chips meg a ropi nem teljesen és nem mindig "rossz", miért ragaszkodom hát a saját véleményemhez úgy, mintha az valamiféle szentírás lenne? (Nem beszélve arról, hogy egynémely zűrösebb napon én is kész vagyok "jutalomfalatokkal" békét vásárolni; ráadásul naponta befalok egy adag csokoládét.) Más szülők kritizálása egy pillanatra az önelégültség felemelő érzésével ajándékoz meg, ugyanakkor erősen visszavet arra való törekvésemben, hogy toleráns, megértő és türelmes legyek.

Bátran fenntarthatom a chips-ropi kérdésről alkotott nézeteimet, de ha annyira ragaszkodom hozzá, hogy mintegy önmagam definíciójaként értelmezem, és ezzel elidegenítek másokat magamtól, akkor több kárt csináltam, mint hasznot. A buddhizmus nyitottságra ösztönöz; arra, hogy gyermeki ártatlansággal, ne pedig felnőttes előítéletekkel szemléljük az új helyzeteket. Lássuk meg, mennyiféle válasz adható az élet nagy kérdéseire, koncentráljunk a rejtelmekre a "tények" helyett. A meditáció és a tudatos lét során gyakoroljuk annak képességét, hogy ellen tudjunk állni az ítélkezés és az osztályozás csábításának, hogy ne csak a berögzült vélekedéseinket rántsuk elő, ne mindig gépiesen reagáljunk.
Ahelyett, hogy megítélnénk és értékelnénk a többi szülőt, reagáljunk több együttérzéssel, és adjunk nekik időt. Gondoljunk arra, hányszor reméljük magunk is, hogy kapunk majd egy második esélyt a környezetünktől, ha éppen nem voltunk csúcsformában. Tapasztalt szülők állítják, hogy az egyik gyerek akár kétszer annyi kihívás elé állíthatja az embert, mint a másik; és mivel nincs két egyforma gyerek, az anyák sem nevelhetik gyermekeiket egyformán.
A buddhizmus tanításai arra ösztökélnek, hogy saját tapasztalatainkból tanuljunk és fejlődjünk. Ha azon kapjuk magunkat, hogy pálcát törünk mások felett, próbáljuk kinyomozni az okát, nézzünk mélyen magunkba. Fontos, hogy kegyetlen őszinteséggel válaszoljunk az önmagunk által feltett kérdésekre. Miért engedem, hogy ez a személy beszűkítse tudatomat, összezsugorítsa szívemet? Esetleg valami olyasmire emlékeztet, amivel én magam nem boldogulok igazán? Vagy olyasmire, amire még gondolni sem szeretek? Versengeni akarok? Mit tanulhatok ebből a kapcsolatból? Hogyan tudnám negatív érzéseimet együttérzéssé alakítani?"
(Sarah Napthali: Buddhizmus anyáknak. HVG Könyvek, 2015, 129-130. oldal)

2016. április 11., hétfő

Kompetens szülők

Ónodi Ágnes baba- és gyermekhordozási tanácsadó, hordozo.hu - A babakocsi általában semmiképpen nem biztonságosabb tömegközlekedésre vagy gyakorlatilag bármilyen helyzetváltoztatásra, mint a hordozás. Az, hogy valójában, adott esetben, az adott szülő-gyerek párosnál melyik a biztonságosabb, ezt a szülő tudja eldönteni.
Tehát azt gondolom, hogy ha én otthonosan hordozom a babámat (mint például én ugye így vagyok vele), viszont nincsen napi rutinom a babakocsizással, főleg nem tömegközlekedésen, nekem biztos, hogy veszélyesebb a babakocsi.
Ha viszont valakitől idegen a babahordozás, de ügyesen kitanulta, hogy a babakocsival mire vigyázzon, hogy a gyerek biztonságban legyen fölszállásnál, leszállásnál és az összes többi közte levő szituációban, akkor simán lehet, hogy nekik a babakocsi lesz a biztonságos.
Én azt gondolom, hogy a szülő ezt remekül el tudja dönteni, mint az összes többi gyereknevelési kérdést.
Riporter - Tök jó, hogy ezt mondod egyébként. :)

Szerintünk is tök jó! :)

2. rész, 11:30-tól:
http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20160330-132856.mp3

2016. április 7., csütörtök

Egyetértünk. Szerintünk se lehet ilyet.

"Amikor már azt mondta, hogy káros ez a gyereknek... és amikor azért azt mondta, hogy amikor leülünk, akkor én megnyomorítom őt, hogy én veszélyeztetem az ő életét, azt én már elég soknak találtam. Túl soknak. Szerintem ilyet nem mondhatunk egy anyának. Amikor én 100%-ig biztos voltam abban, hogy ő biztonságban van, és ő jól érzi (magát), és ő szeret ott lenni, tehát nem üvöltött vagy sírt a hordozóban. (...) Konkrétan szerintem megkérdőjelezte azt, hogy én jó anya vagyok. Szerintem ilyet nem csinálhatunk."
Rosta Katalin, a szegedi troliról leszállított hordozós édesanya a Mokkában

http://tv2.hu/musoraink/mokka/206093_kisfia-miatt-nem-szallhatott-trolira-az-edesanya.html